A g -sugárzás elektromágneses sugárzás.
A g -sugárzás elektromágneses sugárzás ugyanúgy, mint a látható fény, a televíziós vagy rádióhullámok, a mobiltelefonok mûkõdését lehetõvé tevõ hullámok, a mikrohullámú sütõben melegítõ hullámok, a infralámpa gyógyító hullámai, a lézerfény vagy a karakterisztikus és fékezési röntgensugárzás (characteristic X rays, bremsstrahlung) stb. A felsoroltaknál azonban nagyobb energiával rendelkezik. A g -sugárzás (g rays) energiáját kiloelektronvolt (keV) vagy megaelektronvolt (MeV) egységekben szokás megadni. Ezzel egyenértékû a hullámhossz (wavelength, l ) vagy frekvencia (frequency, n ) feltüntetése is, mert az elektromágneses hullámok energiája a következõ képlettel számolható:
E = h ·n = h ·c/l ,
ahol h a Planck
állandó, c pedig az elektromágneses sugárzás
vákuumbeli sebessége.A szemléletesség
kedvéért: 1 MeV energia ekvivalens 1.24·10–12
m hullámhosszal vagy 2.42·1020
Hz frekvenciával. A fenti hullámhossz 3 nagyságrenddel
nagyobb a tipikus atommagsugárnál (Rmag
= 10–15 m) és
2 nagyságrenddel kisebb a tipikus atomsugárnál (Ratom
= 10–10 m). Az elektromágneses
sugárzások (electromagnetic radiation) összességét
gyakran a sugárzás energiája szerint osztják
fel például az említett fajtákra. Egy részletesebb
felosztást az ábra mutat be.
A g -sugárzás kvantuma a foton.
A g
-sugárzás
részecsketulajdonságokat is megjelenít a hullámtulajdonságok
mellett vagy azokkal együtt. Ebben az esetben a g
-sugárzást
úgy (is) tekinthetjük, mint egyedi energiacsomagokat (kvantumokat),
mint sajátos részecskéket, amiket g
-fotonoknak
nevezünk. A foton egy intermediális, elemi részecske
(elementary particle), amely az elektromágneses kölcsönhatást
közvetíti. Stabil részecske, nyugalmi tömege és
elektromos töltése 0, spinje 1.
A g -sugárzás részecskék kölcsönhatásai során keletkezik.
A g
-sugárzás
keletkezhet az atommagban lévõ nukleonok (protonok és
neutronok) egymás közötti kölcsönhatásának
eredményeként, vagy más szubnukleáris részecskék
ütközésekor, pl. annihiláció során.