Félvezetõ detektorok és alapvetõ tulajdonságaik

    Félvezetõ detektorokat (semiconductor detectors) félvezetõ anyagok egykristályaiból készítenek. Mûködési elvük a szilárd anyagok sávszerkezetével magyarázható. Elsõsorban a germánium és szilícium detektorok terjedtek el, de vizsgálják további félvezetõk anyagok (pl. CdTe, HgI2, GaAs, Bi2S3, GaSe) (szobahõmérsékleten történõ) alkalmazhatóságát is. A Ge és Si alapvetõ tulajdonságai a következõk.
 

Tulajdonság/Elem
Ge
Si
Rendszám
32
14
Relatív atomtömeg
72.61
28.09
Sûrûség 300 K hõmérsékleten [g/cm–3]
5.33
2.33
Belsõ ellenállás 300 K hõmérsékleten [Wcm]
45
2.3·105
Tiltott sáv szélessége [eV]    
    300 K hõmérsékleten
0.67
1.12
    0 K hõmérsékleten
0.79
1.21
Elektron-lyuk pár keltés energiája [eV]    
    300 K hõmérsékleten
-
3.62
    77 K hõmérsékleten
2.96
3.76
Saját töltéssûrûség 300 K hõmérsékleten [cm–3]
2.4·1013
1.5·1010

Az adatok legfontosabb következményei:

    A g -sugárzás mérésére jelenleg a Ge tûnik a legmegfelelõbb félvezetõ anyagnak, ezért a továbbiakban ezzel foglalkozunk. Germániumban az elektronok és a lyukak telítési driftsebessége nagyjából azonos 77 K hõmérsékleten, és 107 cm/s nagyságrendû. Egy tipikus nagyságú detektorban néhányszor 10 mm távolságot tesznek meg a töltéshordozók, ami legfeljebb néhányszor 100 ns idõ alatt megtörténik, tehát gyors válasz keletkezik.
    A 60-as években még nem tudtak elegendõen tiszta Ge alapanyagot gyártani, így a félvezetõ kristály elektromos vezetését a szennyezõk tulajdonságai határozták meg, és a rekombináció is jelentõs volt. A szennyezõ anyagok okozta kedvezõtlen tulajdonságokat ellentétes hatású adalékanyag bevitelével, doppolással kompenzálták. Így készültek a Ge(Li) detektorok. A hetvenes évek végétõl már rendelkezésre áll megfelelõ (csúcs)technológia, amivel extrém tisztaságú Ge alapanyag készíthetõ korszerû félvezetõ detektorok gyártásához. Nagyon tiszta (< 1010 szennyezõ atom/cm3) és hûtött félvezetõ kristály saját vezetõképessége már elegendõen kicsi ahhoz, hogy a g -sugárzás hatására keletkezett elektromos jel (impulzus) jól mérhetõ legyen, ugyanakkor ellenállása pedig elegendõen nagy ahhoz, hogy megfelelõen nagy elektromos teret lehessen alkalmazni a összes, keletkezett töltéshordozó gyors összegyûjtéséhez. Ezen detektorok a nagytisztaságú Ge (high purity Ge, HPGe) vagy sajátvezetésû Ge detektorok. Az aktív térfogat növelése érdekében különbözõ detektor konfigurációkat készítenek. Viszonylag nagy aktív térfogata és kis kapacitása miatt a koaxiális detektorok a legelterjedtebbek. Egy HPGE detektor vázlatos rajzát az ábra mutat.