A legkisebb mérhetõ sugárzási szintet nagymértékben és kedvezõtlenül befolyásolja a sugárzási háttér. A háttérsugárzást elsõsorban a kozmikus sugárzások, a környezõ anyagok természetes radioaktivitása, a konstrukciós és szerkezeti anyagok radioaktivitása és a levegõ radioaktivitása alkotja. A háttérsugárzás csökkentése érdekében a detektort és a mérõhelyet 5–10 cm falvastagságú, radioaktív izotópoktól lehetõleg mentes Pb-ból, vagy 10–20 cm falvastagságú, nukleáris technológiák elterjedése elõtti korszakból származó Fe-ból készült árnyékolással veszik körül. Az árnyékolás során a falban keletkezõ röntgensugárzás hatásának csökkentése érdekében az árnyékolást belülrõl 0.5 – 2 mm vastag Cd-vel és Cu-val borítják. Az árnyékolás belsõ méreteinek viszonylag nagynak kell lenniük, annak érdekében, hogy a g-sugárzás elhanyagolható mértékben szóródjon vissza a detektorba. Alacsony hátterû méréseket mélyen a föld alatt végezzük és/vagy aktív módszereket (antikoincidencia spektrometria) alkalmazunk. Ez utóbbi módszer a mintából származó, saját hátterét is csökkenti.