A természetben elõforduló radioaktív bomlási sorok egyetlen olyan radionuklidot tartalmaznak, amely metastabil állapotban létezik. Ez a ^234mPa (vagy történelmi nevén UX₂), ami az urán bomlási család harmadik tagja.

A metastabil állapot (T_1/2 = 1.17 min, E = 73.9 keV, I = 0, P = –) a ²³⁴Th nuklidból (UX₁) b^-–-bomlással keletkezik és tovább bomlik. Az átalakulások 99.8%-ában további b^-–-bomlás történik (a bomlási energia 2.197 MeV!) és ²³⁴U (UII) radionuklid keletkezik, míg az átalakulások 0.16%-ában izomer átmenet következik be, és alapállapotban lévõ ²³⁴Pa (UZ) radionuklid keletkezik.

    Humán orvosdiagnosztikai célokra a rövid felezési idejû, g -sugárzást kibocsájtó és jól detektálható energiával rendelkezõ radionuklidok a legkedvezõbbek. Ezeket az igényeket a izomer atommagok teljesítik leginkább. Rövid felezési idejük miatt a radionuklidokat a helyszínen készítik elõ ún. radionuklid-generátorokból. Az egyik leggyakrabban használt rendszer a technéciumgenerátor. A mért sugárforrás a ^99mTc radionuklid, ami a ⁹⁹Mo (T_1/2 = 66.7 h) radionuklidból keletkezik tiszta (100%-os valószínûségû) b^-–-bomlással a generátorban. A radionuklid kinyerése (eluációja), a preparátum elõkészítése és beadása után a ^99mTc jól detektálható a szervezetben az E_g = 140.5 keV energiájú 89.1% abszolút intenzitású g -sugárzása alapján, ugyanakkor a T_1/2 = 6.01 h felezési idõ rövidsége miatt nem okoz túlzott dózisterhelést a vizsgált személyekben.

    Lásd még a ¹³⁷Cs bomlási diagramját.